"Csalódni abban,kit szívből szerettünk,
Szívünk megszakad hiába szenvedünk.
Dacolni némán,hogy nem fáj,ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán."

 Soha sem hittem,hogy így tud fájni
Hogy a nevetés könnyeké tud válni
Néha sírok,néha nevetek
Az a baj,hogy valakit nagyon szeretek :(

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki a világon.

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz." 

 Egy jó barát azt mondja: "ha valaha is szükséged lesz valamire, én itt leszek", de egy igazi barát ennyit mond: "soha nem lesz szükséged semmire, hiszen én itt vagyok neked"

 ~míg pici szívem utolsót nem dobban,szeretni foglak mindennél jobban.

Közel sem vagyok tökéletes .. Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam.

 Igazából, félek. Igenis nagyon félek. Olyan vagyok, aki ha közel kerül valakihez, azt eltaszítja. Mert félek szeretni...

- Nem bírom a matekot, mert logika kell hozzá. Nem bírom a tesit, mert kifáraszt. Nem bírom az irodalmat, mert nem szeretek tanulni. Nem bírom a kémiát, mert hülye a tanár.
- Mond csak .. Van olyan, amit bírsz?
- Hogyne ! Téged ! :D

Amikor mással látod őt kézen fogva, s te a földre nézel, sírásodat elfojtva. Amikor szemedben könnyek égnek, és a "jól vagy?" kérdésre, "igen!" a válaszod. Amikor az éjjel forgolódsz az ágyon, próbálod a szívedet kényszeríteni: ne fájjon! Akkor tudod meg milyen: valakit várni, ki úgy sem jön többé!"

A mosoly az arcomon kényszerből egy máz, hogy elrejtse azt, amit jobb, hogyha nem látsz..