2011. szeptember 19., hétfő

minden.....


A legrosszab érzés,mikor tudod hogy el kellene engedned de ha elengeded abba belehalsz..

Nézem az eget és könnyes a szemem... Hol rontottuk el...Mért nem vagy már velem? Nem tudok búcsúzni, mert nem lehet vége. De már tudom, nem leszel enyém, s így emlékszem a szépre.
Ezer darabra törted a szívem, és azt mondod, csak mert "jobbat érdemlek" ?

Elmegyünk egymás mellett, mint 2 idegen,egymásra se nézünk, szemünk se rebben...De lelkünkben, szívünkben vérzünk,és az utca végéről mégis visszanézünk..

Könyörögve kéred könnyes szemmel,bocsássak meg még egyszer...úgy fájni fog szívem de nem érdekel,szerelmed többé már nekem nem kell...

Már döntöttem, én nem állok közétek, már döntöttem, s most végleg elmegyek. Már csak egy szót mondok, egy apró üzenet: Volt egy lány ki téged mindennél jobban szeretett.
Lelkemben hatalmas űr tátong, most érzem csak igazán a hiányod. Dobban és dobban a szívem érted, keserű könnyek közt követel téged!

Volt egy mese, nem mondtuk el végig,nem jutottunk tovább, csak a közepéig.Beleszólt a végzet ebbe a mesébe, s mikor a legszebb volt, akkor hagytuk félbe...

Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed.

Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja: Ő az.
A csillagos égbe suttogom neved, rád gondolok, s könnyes lesz a szemem. Szomorú a szívem, ajkam elnémul, szeretlek téged kimondhatatlanul.


Te vagy a világ legboldogabb embere. Semmivel nem foglalkozol...csak vele, csak a pillanatnak élsz.
Akarom érezni ahogy csókol a szád, akarom érezni bőröd illatát. De csak fekszem az ágyon, a csöndet hallgatom, s könnycseppek folynak az arcomon.
Ne sírj ha gyötör a bánat csak kinevetnek ha sírni látnak, a te fájó szíved nem lesz attól könnyebb, s csak nagyon kevés ember érdemli meg a könnyet!
Nem mosolyog úgy, mint te senki más.. mért kell néznem mégis valaki mást??
Írok valakinek, aki nem is várja, ki könnyes szemem álmában, sem látja. Írok, ha megtiltod, ha össze is téped, de jusson eszedbe: Szeretlek Téged!
"Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted őt. Szerelem, mikor ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: 'Jól vagyok', pedig csak sírni és sírni szeretnél."
Szenved a szív, sír a szem, eltünt a kéz, mely engem ölelt, eltünt a szív, mely értem dobogott, nincs többé szép nap, mert elhagyott!
" Sokszor a legszebb mosoly mögött van a legnagyobb fájdalom... "

"nikdy never tomu, kto ti hovorí milujem ťa, ale tomu, kto ti v slzách hovorí miluj ma... "
a távolság sosem választ el két szivet hogyha igazán szeretik egymást
..nem akarom lehunyni a szemem,nem akarok elaludni,mert nem akarok semmiről se lemaradni!
az igaz barátok akkor is melletted lesznek, ha az egész világ ellened fordul..
-egész életedben egy dolog lesz, ami mindig kitart melletted: az árnyékod..
..néha mikor azt mondom "jól vagyok", azt akarom, hogy valaki nézzen a szemembe és mondja azt:"mondd az igazat!"

az élők csupán vakációzó halottak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése