tomi :)

Fél hét éves vagyok, van egy fiú szerelmes párom is. A bokorral kezdődött. Úgyhogy lenn voltunk az udvaron, és mondtam, Tomi, gyere be a bokorba. Én választottam ki a helyet, a legrejtekesebbet és letérdelt elém a Pocak, mondta, hogy én szeretlek, mondtam, én is. Kérdezte, hogy megcsókolhatom-e a kezedet. Mondtam, hát tőlem. S megcsókolta a kézfejemet. Utána történt az, hogy fölmentünk, megmondtuk az óvó néninek...
- Hogy ti vagytok a legszerelmesebbek?
- Igen.
- Ezt te honnan gondolod?
- Hát, mert a többi, azok mindig összevesznek.
- És ti nem szoktatok veszekedni a Pocakkal?
- Mi nem, soha.
- Én még nem nagyon ismerek olyan hat éves kislányt, aki igazán úgy érzi, hogy ő szerelmes. És ki is tudja mondani.
- Mert, azt nem tudom, azt nem tudom kifejezni.
- Hát mit érzel akkor, amikor azt mondod, hogy hiányzik, honnan tudod, hogy hiányzik?
-A szívemből. Hogy érzem a szívemben, hogy hiányzik a Pocak.
- Kin múlik ez szerinted, vagy min múlik, hogy nagy korotokban is ilyen szerelmesek legyetek?
- Rajtunk, egyformán, mind a kettőnkön.
- És ha mégse beléd lesz szerelmes a Tamás, hogyha már iskolás lesz, nagyobb, felnőtt?
- Biztosan belém.
- Miért?
- Mert megesküdött előtte a bokorban.
- Mire esküdött meg?
- Hogy nem hagy el.
- És te biztos vagy benne? Bízol benne?
- Igen. Bízom.
- És mi lesz akkor Kata, ha te szeretsz bele valaki másba és te felejted el őt?
- Én nem fogom elfelejteni. Mert én nem akarom őt elfelejteni.
- Hát lehet, hogy nem fogod őt elfelejteni, de beleszeretsz egy másik fiúba, akinek még szebb kék szeme van.
- Mindegy az nekem, csak a Tomi legyen az.”