Volt egy ember,
aki nagyon sokat jelentett nekem..
Amikor még kicsi voltam,rengeteget vigyázott rám,
óvott mindentől és mindenkitől,aki bánthat!
Mindenki boldog volt és elégedett,
egészen addig a napig,amíg meg nem tudtuk,hogy ő végleg elment..
Azt a napot sohasem felejtem el,
mert elvesztettem azt az embert,aki nagyon fontos volt nekem!
Amikor elmondták,hogy ő nincs többé,meghalt,
sokáig azt hittem,hogy ez csak egy rossz álom,s mindjárt elillan..
De sajnos nem így történt,
az járt a fejemben,hogy én már nem beszélhetek vele soha többé!!
Emlékszem,mindig azt mondta,hogy majd együtt fogunk bulizni,szórakozni,
de nem így lett,a sors nem hagyta ezt megvalósítani!
Azóta már eltelt 5 hosszú év..
annyi minden történt velem mióta elmentél..
Nagyon sokat sírtam miattad az utóbbi évek alatt,
de bevallom,hogy csak akkor,amikor egyedül voltam..
Már szinte kész nővé értem,
s te nem voltál itt,hogy végigkövesd életem..
Pedig szükségem lett volna rád,
kellett volna a biztatás,és egy-két szidás..
Sok mindent szeretnék mondani neked,
de már soha nem lesz alkalmam,hogy ezt megtegyem..
Csalódtam olyan emberekben,akikben azt hittem soha nem fogok,
te is ismerted őket,így megértenél tudom..
Ahogy teltek az évek,egyre nagyobb lettem,
kezdett jobban előjönni az arcképed..
Eszembe jut rengeteg emlék,
amikor még nem tudtuk,hogy bekövetkezhet ez a szörnyűség.
Lehet,hogy csúnya dolog,
de nem igazán szeretek kimenni a sírodhoz..
Még mindig nehezen fogadom el,
hogy ott vagy a föld mélyében..
És én csak ott állok,nézem a fényképed,
és nem tehetek semmit sem..
Volt olyan,hogy nem akartam a képre nézni,
mert akkor elkezdtem volna sírni..
..Igen,Tudom,ha itt lennél velem,
leszidtál volna már nem is egyszer..
Ha valamit nem úgy csinálok,ahogy kellene,
azon gondolkodom,mit szólnál ehhez..
És ekkor rosszul érzem magam,
mert tudom nem helyeselnéd az olykor "furcsa" dolgaimat..
Bevallom,tőled elviselném a kritikát,
és azt a sok szemrehányást,ami nap mint nap megtalál..
..Elviselném mindezt,
ha mégegyszer láthatnám,amint rám nevetsz..
És azt mondanád:"Ildikó nem kellett volna ezt tenned!"
Bizony Sokszor azon gondolkodom,
vajon milyen lenne most a kapcsolatunk..?
Már közel 17 éves vagyok,
ez még kimondva is sok!
De Miért kellett ennek így történnie?
ha itt lennél sok minden könnyebb lenne..
Benned nem csalódtam volna,
te nem árultál volna el soha.
Elmeséltek nekem minden rossz dolgot,
s nem volt könnyű végighallgatnom..
Tudom,hogy kik bántottak meg,
és hogy nem volt könnyű neked..
Ha itt lennél,most én is mesélhetnék,
elmondanám,hogy 5 év alatt mi történt..
Hidd el nem sok minden,
csak egy-két embert kiismertem..
Sokan megváltoztak,
megmutatták igazi önmagukat..
Kár,hogy így kellett rádöbbennem,
hogy valójában ki milyen..
Nem fogom nekik soha megbocsátani azokat a dolgokat,
de hidd el,nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal..
Ha látnád,örülnél annak,
hogy megtudom védeni magam..
És nyugodj meg,mert ez mindig így lesz,
úgysem fogom hagyni,hogy legyőzzenek..
Nem adom meg senkinek azt az örömet,
hogy lássák rajtam mi az ami fáj nekem..
..Ugyanis tavaly a sírodnál megfogadtam sok mindent,
és ígérem,hogy bármi történjen is,befogom tartani ezeket..
Tudom,hogy látsz onnan fentről,figyeled minden lépésem,
a tudat,hogy egyszer még büszke lehetsz rám,sokszor csak ez éltet..
Amikor nincs kedvem semmihez,
eszembe jut,hogy évekkel ezelőtt mit mondtál nekem..
És ekkor próbálok erőt venni magamon,
mert Te is ezt szeretnéd,tudom..
Nem akarok senkinek megfelelni,
csak önmagamnak akarok bizonyítani..
Igen,Megfogadtam a sírodnál több mindent,
de senkinek sem fogom elmondani,hogy pontosan miket.
Ez még nagyon sokáig az én titkom marad,
mert senkisem tudhatja,hogy a dolgok hogy alakulnak..
.. S Ha majd 10 év múlva ott állok a sírodnál,
könnyes lesz a szemem,elérkezett a végállomás..
És ha minden sikerült,Csak ennyit mondok majd:
Igen,elértem azokat a dolgokat,amiket neked megígértem,
de közben a fejemben mindig az járt,hogy ne elsősorban magamért tegyem,hanem Érted..
Nagyon sokszor erőt adtál nekem,
hogy ne adjam fel olyan könnyen,és vigyem véghez,amit elkezdtem..
Te segitettél nekem,
lélekben velem voltál,éreztem..
Talán nincs is olyan nap,hogy ne gondolnék rád,
azzal,hogy elmentél közüllünk,bennem egy örök sebet hagytál..
Azt mondják,hogy idővel enyhül a fájdalom,
de ez nem így van,magamon tapasztalom.
Amikor még kicsi voltam,
ilyen gondolatok nem igazán foglalkoztattak..
De most,hogy nagyobb lettem,
sok mindent megértettem,és elővettem a fényképed..
Mert nekem csak ez maradt,
egy kép,amely hallgatag..
Amikor nézem a képet,
eszembe jutnak az együtt töltött évek..
Előjön az arcod,a hangod,
és a szép pillanatok..
Még olyan fiatal voltál,
és az élettől annyi mindent vártál..
A legrosszabb,hogy nem te voltál a hibás,
nem neked kellett volna meghalnod azon az éjszakán..
Kegyetlen az élet,
elveszi azt,aki semmiről nem tehet..
Ha nem is mutatom,attól még Nagyon hiányzol nekem,
jó lenne ha itt lennél mellettem..
Mert te ismertél engem,
és tudom,hogy megértenéd,mit miért teszek..
Nincs egy olyan ember sem,
akiben látnálak téged..
És ez rossz érzés,
de elkell fogadnom a tényt..
Már nem beszélhetek veled,
de tudom a fontos pillanatokban lélekben velem leszel..
És nekem ez nagyon sokat jelent,
a tudat,hogy kiállnál mellettem.
Ha lehetne egy kérésem,
az lenne,hogy bárcsak ne történt volna meg..
Még csak el sem búcsúzhattunk Tőled,
nem tehettünk érted semmit sem..
Nem tudja senki,milyen volt azt hallani,
hogy te nemsokára meg fogsz halni..
Csak én tudom mit éreztem,
senki más nem tudhatja ezt..
Van amikor úgy érzem,
nem akarok mással beszélgetni,csak Veled..
Nem akarok látni mást,
csak tőled hallani egy biztatást..
..Elmondani,hogy kiket szeretek,
vagy hogy kik bántottak meg..
..Elmondani,hogy mire gondolok,
hogy éppen mit csinálok..
..Elmondani,hogy mihez nincs kedvem,
másokat nem,de tudom,hogy Téged érdekelne..
..Elmondani neked az álmokat,
a szép pillanatokat és a csalódásokat..
..Elmondani,hogy nem is vagyok olyan rossz,
és nem érdekel,hogy ki mit gondol..
Szeretnék még ennél többet is mondani,
de te ezt soha nem fogod hallani..
Sokan szeretnek Téged,
s 5 év után sem felejtettek el..
Én sem vagyok erre képes,
nincs hozzá erőm,hogy megtegyem..
Kívülről lehet,hogy erős vagyok,
de pillanatok alatt érzékeny gyerekké változom.
Persze Csak akkor,amikor egyedül vagyok,
nem akarom,hogy ezt lássák mások..
Tudod én még mindig ott tartok,
hogy ciki ezt kimutatnom..
Tudom,hogy ez hülyén hagzik,
de úgysem ért meg senki..
Elég egy bántó szó,egy mondat,
azt,hogy fáj,nem látni rajtam..
Pedig valahol itt belül fáj és rosszulesik,
és olykor nem könnyű a sírást viszatartani..
Jó lenne tudni,te milyen tanácsokat adnál,
vajon leszidnál vagy vigasztalnál..
Kár,hogy ezt már soha nem fogom megtudni,
de az életnek így is tovább kell folytatódni..
De van itt még valami,
a véleményem soha nem tudom magamban tartani..
Úgy érzem,ha nem mondom el,
akkor önmagamat tagadom meg..
Szerintem te megértenél,
neked mindent elmesélhetnék..
Nem tudom elfelejteni sem a ballagásokat,
sem a nélküled töltött karácsonyokat..
Még mindig bennem él az a nap,
amikor elmondták,hogy többé nem láthatlak..
Tisztán emlékszem mindenre,
mert nem láttam mást,csak síró embereket..
A mai napig visszagondolok arra a reggelre,
az volt életemben a legrosszabb,ami történhetett velem..
..Még Csak 12 éves voltam,és talán nem mondtam,
de titokban téged szerettelek a legjobban..
Te voltál a kedvencem,és mindig az leszel,
csak az fáj nekem,hogy ezt már soha nem mondhatom el..
Miért csak most jövök rá erre?
már úgyis elmentél..örökre..
Emlékszem a halálod előtti napra,
találkoztunk,s rámnéztél mosolyogva..
Azt a pillanatot nem felejtettem el azóta sem,
mert tudom,hogy így kell Rád emlékeznem..
Szép emlékként gondolok vissza rád,
arra az emberre,aki kicsiként nagyon sokat vigyázott rám..
Egy dologban biztos vagyok,ameddig élek,
nem felejtelek el Téged.
Az emléked mindig itt fog élni mélyen a szívemben,
és innen nem űzhet ki soha,de soha senkisem..!