Mikor gyerek voltam, nagyon szerettem naplót írni. Mindig leírtam, hogy kivel mennyit játszottam és Barbie megint megbocsájtotta Ken félrelépését... leírtam benne, hogy melyik fiú tetszik éppen. Elmeséltem, hogy boltosat játszottunk, a levelek voltak a papír pénzek, a kavicsok meg az apró. Azt is belevéstem, mikor lehorzsoltam a térdem és tulajdonképpen nem fáj, csak nagyon megijedtem. Visszaolvas...va mindig mosolygok a gondtalan gyerekkoromon.
Már nem írok naplót... Nem akarom később a sérelmeimet visszaolvasni... elég volt egyszer átélni... nem akarom végiggondolni hányszor küldtek padlóra, hányszor csavarták ki a szívem. Mindig tanulok, minden esésből... De felidézni, azt nem akarom őket... Soha többet...

ui: ez nagyon illik rám.. :)