'Régen...
...Örültél egy tábla csokinak, ma örülsz egy érintőképernyős telefonnak.
...A lányokért harcolnia kellett a férfinak, ma csak annyit, mondd, hogy "mennyi pénz kell" s máris az övé...
...Felhőtlenül tudtál nevetni, ma már csak kábítószer hatása alatt érzed nagyon jól magad.
...Nem voltak lelki gondjaid.. ma már csinálod saját magadnak.
...Megbecsülték az emberek azt, amijük volt. ma már semmi sem elég.
...Örültél, ha megtudtad venni azt, amire már legalább 1 éve gyűjtöttél, ma már azt is megveszed egy vagyonért, amire 1 hét után ráunsz.
Túl sok időt áldozunk a külsőségekre. Pazarlunk, mert egyre többet akarnak az emberek.
Úgy öltözöl, ahogy a társadalom "elvárja".
Az vagy, akinek látni akarnak.
A társadalom szemetei vagyunk, és az élőhelyünket is szemétdombbá alakítjuk magunk körül.'