Találkozás vele..
Ma végre eljött a nap,amit kb a fesztivál óta vártam... Tudtam, ma csini kell,hogy legyek,mert találkozunk...
Beültem hátra,ahol Ő szokott, gondolván,időben odaér,és mivel egyedül vagyok,beül mellém, vagy csak a közelembe.
Jönnek mennek az emberek,Ő sehol,közben beülnek mellém aranyos emberek..."szabad a hely?" Hát persze...miért ne lenne az...
Elkezdjük majdnem,mikor berobog,látom a zöld pólóját,és szomorúan veszem tudomásul,hogy előre ül,mégpedig úgy,hogy egy oszlop belemászik a képbe...
A gyűlés pereg...közben és folyton azt nézem,nem látom e meg azt a szép fejét valahogy.Közben előre hajol,kicsit látom,forgolódik,de semmi...észre sem vesz... figyelnem kéne,mit beszélnek a többiek,de igazából CSAK Miatta mentem.
Már majdnem vége,és tudtam,minden erőlködés hiába...még egy szijára sem futja ma Tőle,mert tudomást sem vesz róla,hogy folyton Őt bámulom.
Egyszer csak érzem,hogy néz,felemelem a fejem,Ő dob egy mosolyfélét,és suttog egy halk "sziját"!
Suttogok én is egyet,és lehajtom a fejem,megint zavarba hozott,de mosolygok,és szétvet a boldogság már csak ennyitől is.
Végigmosolygom a végéig a gyűlést,aztán tudom,hogy hamar lelép,ahogy szokott.
DE nem! Áll és vár,magamban kívánom,bárcsak engem várna... de nekem még dolgom van,hallgatja egy darabig,mit beszélünk,aztán kimegy.
Ahogy ismerem,cigizni megy,az az első dolga,gondolom én,kint az épület előtt, ahol szokott.
Rohanok ki,hátha még elkapok egy mosolyt tőle így nap végére,amivel elleszek egész nap,nincs sehol. Szomorúan veszem tudomásul,ma már nincs mosoly,se egy kóbor szija se semmi. Elindulok...
Aztán látok megint egy zöld pólót,amitől már hevesebben ver az a bizonyos odabent... Ő az,máshol cigizik:D
Megyek felé,közben idegeskedek,vajon meg merek e szólalni...játszik a kukával.bohóckodik egyedül... mosolygok,ahogy egyre közelebb érek,próbálom eljátszani h tök természetesen viselkedek,közben belül majd szétrobbanok,annyira kívánom ŐT.Bárcsak az enyém lehetne...
Odaérek,rebegek egy sziját...halkan és szégyenlősen,Ő bámul és asszem futja egy "helló"ra is,sietve tovább haladok,holott simán megállhattam volna vele. DE nem...
Ő különleges,szép,okos,Ő a minden... :D Nahjó nem,de nem értem mi baj van velem,ha a közelemben van,egyszerüen leblokkolok. Rizsuka nem tud normálisan viselkedni,legszívesebben csak ülne csendben és bámulná Őt egyfolytában... :) De sajnos nem lehet...de egyszer hátha... :)
Beültem hátra,ahol Ő szokott, gondolván,időben odaér,és mivel egyedül vagyok,beül mellém, vagy csak a közelembe.
Jönnek mennek az emberek,Ő sehol,közben beülnek mellém aranyos emberek..."szabad a hely?" Hát persze...miért ne lenne az...
Elkezdjük majdnem,mikor berobog,látom a zöld pólóját,és szomorúan veszem tudomásul,hogy előre ül,mégpedig úgy,hogy egy oszlop belemászik a képbe...
A gyűlés pereg...közben és folyton azt nézem,nem látom e meg azt a szép fejét valahogy.Közben előre hajol,kicsit látom,forgolódik,de semmi...észre sem vesz... figyelnem kéne,mit beszélnek a többiek,de igazából CSAK Miatta mentem.
Már majdnem vége,és tudtam,minden erőlködés hiába...még egy szijára sem futja ma Tőle,mert tudomást sem vesz róla,hogy folyton Őt bámulom.
Egyszer csak érzem,hogy néz,felemelem a fejem,Ő dob egy mosolyfélét,és suttog egy halk "sziját"!
Suttogok én is egyet,és lehajtom a fejem,megint zavarba hozott,de mosolygok,és szétvet a boldogság már csak ennyitől is.
Végigmosolygom a végéig a gyűlést,aztán tudom,hogy hamar lelép,ahogy szokott.
DE nem! Áll és vár,magamban kívánom,bárcsak engem várna... de nekem még dolgom van,hallgatja egy darabig,mit beszélünk,aztán kimegy.
Ahogy ismerem,cigizni megy,az az első dolga,gondolom én,kint az épület előtt, ahol szokott.
Rohanok ki,hátha még elkapok egy mosolyt tőle így nap végére,amivel elleszek egész nap,nincs sehol. Szomorúan veszem tudomásul,ma már nincs mosoly,se egy kóbor szija se semmi. Elindulok...
Aztán látok megint egy zöld pólót,amitől már hevesebben ver az a bizonyos odabent... Ő az,máshol cigizik:D
Megyek felé,közben idegeskedek,vajon meg merek e szólalni...játszik a kukával.bohóckodik egyedül... mosolygok,ahogy egyre közelebb érek,próbálom eljátszani h tök természetesen viselkedek,közben belül majd szétrobbanok,annyira kívánom ŐT.Bárcsak az enyém lehetne...
Odaérek,rebegek egy sziját...halkan és szégyenlősen,Ő bámul és asszem futja egy "helló"ra is,sietve tovább haladok,holott simán megállhattam volna vele. DE nem...
Ő különleges,szép,okos,Ő a minden... :D Nahjó nem,de nem értem mi baj van velem,ha a közelemben van,egyszerüen leblokkolok. Rizsuka nem tud normálisan viselkedni,legszívesebben csak ülne csendben és bámulná Őt egyfolytában... :) De sajnos nem lehet...de egyszer hátha... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése