2011. október 16., vasárnap

Alighogy elveszett a szemem elől, fájdalmas hiányérzet lepett meg, megpróbáltam felidézni vonásait, hogy legalább ilyképpen magam mellett tartsam őt, ám képe pislákolt, nem vált meggyőzővé, s megint meglepett a felismerés, mennyire szeretem. Hirtelen megtaláltak a szavak, melyek már-már kifejezhették volna érzelmeimet, és a merszet sem nélkülöztem, hogy elmondjam. Utánaszámoltam, milyen rég öleltük egymást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése