Ülök és azon kapom magam, hogy őt bámulom. Annyira boldog vagyok mikor meglátom. Imádom ha mosolyog, de az egyben szomorúsággal tölt el. Mert tudom, hogy nem én vagyok az aki a fejében jár, aki kell neki, és akit szeret. Amikor már nem látom az arcát a szívem összeszorul és hiány tölti meg. Amikor elmegy mellettem én mindig szomorú leszek. Szeretném neki elmondani mennyire szeretem, és hogy akarom őt. De nem.. ez nem ilyen könnyű, mert tudom, hogy sose lehet az enyém .. Viszont én megpróbálok mindent megtenni érte, azért, hogy együtt legyünk, és ez ne egy viszonzatlan szerelem legyen ...