2011. szeptember 30., péntek
2011. szeptember 29., csütörtök
Vegyes :D
Kussolj, fogd be! Legyen már csend végre. Még te pofázol nekem? Borulj inkább térdre!
A gyémánt a nő legjobb barátja.
Tanulj meg gyilkolni a mosolyoddal - így nem lesz véres a kezed"
Mindenkinek vannak hibái - ezért találták fel az alapozót.
Ha túl könnyű a préda, az rögtön gyanús. Csak akkor vesszük komolyan, ha kellően komplikált?
"Isten szereti a hülyéket, különben nem teremtett volna ennyit!"
Ha úgy érkezel a világra, hogy tudod, hogy szeretnek, és így is távozol, mindennel meg tudsz birkózni, ami a kettő között történik.
A tudás bűn, de nyugodj meg te ártatlan vagy.
Ne külső szépségeddel tündökölj, hanem a tetteid legyenek szépek.
Nem számít mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleírva végzetem pergamenje, én vagyok a sorsom ura, lelkem kapitánya
Ki mondta hogy az éjszaka alvásra való?
Az ösztönöket nem lehet kijátszani!
A férfi olyan, mint a hűtőtáska. Csak töltsd meg sörrel, és bárhova magaddal viheted.
Filmes idézetek :D
Visszatértél Bambi vérre, és ismét én vagyok a nagy kemény bátyj, minden jó a világban.
„Néhányan úgy gondolják, hogy ha a bulinak vége, akkor vége az estének is. De én úgy tapasztalom, hogy miután elhallgat a zene, akkor beindulnak a fények és akkor kezdődnek az igazi bonyodalmak.”
"Ahogy már kitalálhattátok, UES-iak (Upper East Side) a törvénynek soha nem volt esélye a tilalom ellen. A szabadság emberi természet. És nem számít mennyi ideig próbál jónak maradni valaki, nem lehet elnyomni a rosszat a lányban."
Serena: -Elment, most már elengedhetsz.
Dan: -Tudom. Nem akarlak.´
Egy királynőnek ridegnek kell lennie. Boleyn Anna csak a szívét követte és végül lefejezték. Ezért a lánya, Erzsébet elhatározta, hogy sosem megy férjhez. Az országhoz volt hű. Nem kényszerítheted az embereket, hogy szeressenek, de elérheted, hogy féljenek tőled.
Ahogy már kitalálhattátok, Upper East Side-iak, a törvénynek soha nem volt esélye a tilalom ellen. A szabadság emberi természet. És nem számít mennyi ideig próbál jónak maradni valaki, nem lehet elnyomni a rosszat egy lányban.
A mesék annyira kimentek volna a divatból, hogy a hercegnőknek már mindent maguknak kell csinálniuk? Nevezz régimódinak, de néha a tündérmese végződéséhez az kell, hogy a herceg megemelje a seggét, és felnyergelje a paripáját.
Ne sírj most kedves, csak nyugodj
meg, a kezem fogd, szorítsd meg. Megóvlak én téged minden bajtól, lásd
itt vagyok, ne sírj hát. Oly csöpp vagy még, de erőd van, biztonságban
vagy itt a karomban. A kapocs köztünk törhetetlen, lásd itt vagyok, ne
sírj hát.
meg, a kezem fogd, szorítsd meg. Megóvlak én téged minden bajtól, lásd
itt vagyok, ne sírj hát. Oly csöpp vagy még, de erőd van, biztonságban
vagy itt a karomban. A kapocs köztünk törhetetlen, lásd itt vagyok, ne
sírj hát.
Don Michael Corleone: " ...ha van valami, amire a történelem megtanított, az az, hogy bárkit meg lehet ölni."
Dan: - Azt hiszem agykárosodásom lett.
Jenny: - Nem tudnál róla, ha tényleg agykárosodásod lenne.
Blair: - Mink van Chuck? Mondd el!
Chuck: -A ma este. Szóval pofa be és táncolj velem!´
Georgina: - Köszönöm nem. Az Úr nem engedi behatolni az alkoholt a testünkbe, hogy bemocskolja azt.
Chuck: - Jó, mert én nagyon szeretek behatolni, hogy osztozzunk egymás szentelt vizében.´
öszz vissz :)
♥Amikor vele vagyok, amikor ölelem, amikor csókolom, amikor érzem az illatát, amikor fogja a kezem, minden probléma megszűnik körülöttem. Csak arra gondolok, hogy milyen jó vele... a pillanatra, amikor úgy csókol, mint még senki ezen a világon, amikor olyan szorosan magához ölel, mintha sohasem szeretne elengedni, úgy érzem én vagyok a világ legboldogabb embere .Semmivel nem foglalkozok....csak vele, csak a pillanatnak élsz.♥
Szeress, ha szeretned kell, utálj, ha utálnod kell, de egyet ne feledj, az igaz szerelem mindig benned él!
A szerelmet tudni kell viselni, és ez az egyetlen márka, ami sosem megy ki a divatból.
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.
Valakit szeretni annyit jelent, mint egy mások számára láthatatlan csodában gyönyörködni.
ki azt mondja: "imád", sose hidd el szavát. ki azt mondja: "szeret", talán igaz lehet. de az, aki rád néz, hallgat, nem beszél és nem szavalgat, annak add egész életed, mert az forrón és hűn szeret.
Nem számít, hogy hova mész vagy mit csinálsz, az a fontos, kit viszel magaddal.
Úgy érzem én, veled a végén és a legelején.
Ezt nehéz elmagyarázni, nem szerelem első látásra, inkább valamilyen vonzás, ahogy meglátod őt, nem a világ tart hatalmában, hanem ő vonz magához. (...) Semmi sem számít jobban, csak ő, bármit megteszel érte, bármivé válsz érte, azzá válsz, amivé ő akar, mindegy, hogy, az védő, szerető, barát vagy testvér.
El kell neki mondanom; hogy nem, ez már nem az, amit éreztem ez már nem szerelem, de az a baj, hogy nélküle nem vagyok egy egész.
Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.
A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.
Mert ha veled vagyok, elfelejtek mindent és mindenkit. Más nem számít, csak te meg én.:$
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül.
A kulcs, és ez nagyon fontos, hogy találj valakit, akinek az őrültsége passzol a tiédhez
Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelented magát a világot.
Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást.
egyszerűen lehetetlenség mindent tudni valakiről, különben unalmas lenne. egy ponton túl bíznod kell a másikban, ez a szerelem.
Mindig elfog a világ legjobb érzése, amikor köszönsz nekem vagy rám mosolyogsz. mert lehet, hogy csak egy másodpercre, de rám gondolsz..
Idővel látni fogod, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal, akik körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok, akik tegnap még veled voltak, és most már elmentek, nincsenek.. :( :( [ K........i:( ]
tomi :)
Fél hét éves vagyok, van egy fiú szerelmes párom is. A bokorral kezdődött. Úgyhogy lenn voltunk az udvaron, és mondtam, Tomi, gyere be a bokorba. Én választottam ki a helyet, a legrejtekesebbet és letérdelt elém a Pocak, mondta, hogy én szeretlek, mondtam, én is. Kérdezte, hogy megcsókolhatom-e a kezedet. Mondtam, hát tőlem. S megcsókolta a kézfejemet. Utána történt az, hogy fölmentünk, megmondtuk az óvó néninek...
- Hogy ti vagytok a legszerelmesebbek?
- Igen.
- Ezt te honnan gondolod?
- Hát, mert a többi, azok mindig összevesznek.
- És ti nem szoktatok veszekedni a Pocakkal?
- Mi nem, soha.
- Én még nem nagyon ismerek olyan hat éves kislányt, aki igazán úgy érzi, hogy ő szerelmes. És ki is tudja mondani.
- Mert, azt nem tudom, azt nem tudom kifejezni.
- Hát mit érzel akkor, amikor azt mondod, hogy hiányzik, honnan tudod, hogy hiányzik?
-A szívemből. Hogy érzem a szívemben, hogy hiányzik a Pocak.
- Kin múlik ez szerinted, vagy min múlik, hogy nagy korotokban is ilyen szerelmesek legyetek?
- Rajtunk, egyformán, mind a kettőnkön.
- És ha mégse beléd lesz szerelmes a Tamás, hogyha már iskolás lesz, nagyobb, felnőtt?
- Biztosan belém.
- Miért?
- Mert megesküdött előtte a bokorban.
- Mire esküdött meg?
- Hogy nem hagy el.
- És te biztos vagy benne? Bízol benne?
- Igen. Bízom.
- És mi lesz akkor Kata, ha te szeretsz bele valaki másba és te felejted el őt?
- Én nem fogom elfelejteni. Mert én nem akarom őt elfelejteni.
- Hát lehet, hogy nem fogod őt elfelejteni, de beleszeretsz egy másik fiúba, akinek még szebb kék szeme van.
- Mindegy az nekem, csak a Tomi legyen az.”
- Hogy ti vagytok a legszerelmesebbek?
- Igen.
- Ezt te honnan gondolod?
- Hát, mert a többi, azok mindig összevesznek.
- És ti nem szoktatok veszekedni a Pocakkal?
- Mi nem, soha.
- Én még nem nagyon ismerek olyan hat éves kislányt, aki igazán úgy érzi, hogy ő szerelmes. És ki is tudja mondani.
- Mert, azt nem tudom, azt nem tudom kifejezni.
- Hát mit érzel akkor, amikor azt mondod, hogy hiányzik, honnan tudod, hogy hiányzik?
-A szívemből. Hogy érzem a szívemben, hogy hiányzik a Pocak.
- Kin múlik ez szerinted, vagy min múlik, hogy nagy korotokban is ilyen szerelmesek legyetek?
- Rajtunk, egyformán, mind a kettőnkön.
- És ha mégse beléd lesz szerelmes a Tamás, hogyha már iskolás lesz, nagyobb, felnőtt?
- Biztosan belém.
- Miért?
- Mert megesküdött előtte a bokorban.
- Mire esküdött meg?
- Hogy nem hagy el.
- És te biztos vagy benne? Bízol benne?
- Igen. Bízom.
- És mi lesz akkor Kata, ha te szeretsz bele valaki másba és te felejted el őt?
- Én nem fogom elfelejteni. Mert én nem akarom őt elfelejteni.
- Hát lehet, hogy nem fogod őt elfelejteni, de beleszeretsz egy másik fiúba, akinek még szebb kék szeme van.
- Mindegy az nekem, csak a Tomi legyen az.”
2011. szeptember 28., szerda
Húzz óvszert a szívedre és bazd meg az érzéseidet..!
" Ha ideges vagy ne mutasd ki,ne szólj semmit...hangosítsd fel a zenét és inkább a basszus basszon szét,mint az ideg. "
"Múlton rágódni ? nem fogok . változtatni ? nem tudok . tettem amit tettem , nem bánom . vannak és lesznek hibáim, melyekből tanulok . ki mit mondd , nem érdekel ! vannak irigyek , ellenségek , szerelmek , barátok . viszont életem csak egy van , úgy élem , ahogy jó nekem !"
Jelek, hogy
szerelembe estél:
- Újra és újra elolvasod az
üzeneteit
- Amikor vele vagy, nagyon lassan
... ... ... sétálsz
- Amikor vele vagy, úgy csinálsz,
mintha félénk lennél
- A szíved hevesebben dobog,
amikor rá gondolsz...
- A hangját hallgatva ok nélkül
mosolyognod kell
- Lassú zenéket kezdesz hallgatni
- Ö lesz minden, amire csak
gondolsz
- Észreveszed, hogy mindig
mosolyogsz, ha rá gondolsz
- Elkábulsz az illatától
- Annak ellenére, hogy nem volt
név említve, rá gondoltál
miközben elolvastad ezt!.. :( :)
~ ' Melled, segged nincsen, de azért tedd ki kincsem...! Magassarkú madafaka, nyakad ne törjed hülye csicska...! Buliból - buliba, padlóról az ágyba, ágyból lassan a szülőszobába... A város megvolt, csak így tovább, otthon meg játsszad a jó kislányt. Kihasználsz mindenkit ettől nagy az arcod,a sok veréb meg elhiszi, hogy nem csak szopatod. ' ~
"Becsüld meg gyerekként kapott mackódat. Életre szóló barátod és bizalmasod lesz."
egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette .
csak azt akarom, hogy valaki igazán szeressen.. önmagamért !
"Csalódni abban,kit szívből szerettünk,
Szívünk megszakad hiába szenvedünk.
Dacolni némán,hogy nem fáj,ha nincs tovább,
Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán."
Soha sem hittem,hogy így tud fájni
Hogy a nevetés könnyeké tud válni
Néha sírok,néha nevetek
Az a baj,hogy valakit nagyon szeretek :(
Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki a világon.
Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz."
Egy jó barát azt mondja: "ha valaha is szükséged lesz valamire, én itt leszek", de egy igazi barát ennyit mond: "soha nem lesz szükséged semmire, hiszen én itt vagyok neked"
~míg pici szívem utolsót nem dobban,szeretni foglak mindennél jobban.
Közel sem vagyok tökéletes .. Mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. Olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. Néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózok. Várok mikor már nem kellene, és kapkodok mikor még várnom kellene. Egyszerre szeretek és gyűlölök okkal, és ok nélkül is. Hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. Mégis, így vagyok önmagam.
Igazából, félek. Igenis nagyon félek. Olyan vagyok, aki ha közel kerül valakihez, azt eltaszítja. Mert félek szeretni...
- Nem bírom a matekot, mert logika kell hozzá. Nem bírom a tesit, mert kifáraszt. Nem bírom az irodalmat, mert nem szeretek tanulni. Nem bírom a kémiát, mert hülye a tanár.
- Mond csak .. Van olyan, amit bírsz?
- Hogyne ! Téged ! :D
Amikor mással látod őt kézen fogva, s te a földre nézel, sírásodat elfojtva. Amikor szemedben könnyek égnek, és a "jól vagy?" kérdésre, "igen!" a válaszod. Amikor az éjjel forgolódsz az ágyon, próbálod a szívedet kényszeríteni: ne fájjon! Akkor tudod meg milyen: valakit várni, ki úgy sem jön többé!"
A mosoly az arcomon kényszerből egy máz, hogy elrejtse azt, amit jobb, hogyha nem látsz..
.. egy lány az ex barátjával beszélget hosszú idők óta elösször ..
fiú : sajnálom !
lány : ??
fiú : hogy megbántottalak ..
lány : lényegtelen.
... fiú : nem mert megbántam.
lány : örülök, még szeretlek .
fiú : tényleg ? én is nagyon..
lány : NEM ! boldog vagyok újra, csak már nem te vagy az oka ! ;)
2011. szeptember 27., kedd
Egy kicsi történet a szerelemről:
Egy lány megkérdezte a barátját, hogy csinos-e ,
a fiú azt mondta nem.
- a lány megkérdezte tőle, szeretne -e vele lenni örökké,
a fiú válasza az volt,hogy nem.
- megkérdezte hogy ha ő elmenne, akkor sírna-e
- a fiú, azt válaszolta nem.
A lány eleget hallott, ezért elment,
könnyek csorogtak le az arcán,
- de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
"Te nem vagy csinos, te gyönyörű vagy.
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled AKAROK lenni örökké.És ha elmennél, akkor nem sírnék hanem... meghalnék..."
Egy lány megkérdezte a barátját, hogy csinos-e ,
a fiú azt mondta nem.
- a lány megkérdezte tőle, szeretne -e vele lenni örökké,
a fiú válasza az volt,hogy nem.
- megkérdezte hogy ha ő elmenne, akkor sírna-e
- a fiú, azt válaszolta nem.
A lány eleget hallott, ezért elment,
könnyek csorogtak le az arcán,
- de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
"Te nem vagy csinos, te gyönyörű vagy.
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled AKAROK lenni örökké.És ha elmennél, akkor nem sírnék hanem... meghalnék..."
Volt egy lány ki szeretett egy fiú,ebből a szerelemből nem volt kiút.
A lány egy ideig nagyon szerette,majd kis időre, elfelejtette.
A lánynak volt új szerelme,de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem,s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente,a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme.
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti,de, nem nagyon keresi.
Egyszer egy őszi napon,a fiú szerelmes lett nagyon.
Látta a lány a fiút mással ölelkezni,forrón szenvedélyesen csókolózni.
A lány nem bírta szenvedett,gondolta másik fiút kereshet.
Hetek teltek el a lány feladta,és leugrott a hideg habokba.
A fiú halotta a halál hírét,futva rohant a temetőbe és sírt.
Rájött mást nem szeret,és hogy nála jobbat soha nem kereshet.
Ne hidd,hogy a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya mely ujjadra ráég.
Kéz a kézben együtt ülni a kispadon este,
Sétálni a patak partján csillagokat lesve.
Kedveseddel szombaton vidám táncba menni,
Ne hidd,hogy a szerelem csak ennyi.
Nagy dolog a szerelem,s hogy múlnak az évek?
Még nagyobb lesz s,mint meleg kendő úgy takar be téged.
Idő elszáll ,szépség hervad,jön az ősz,s a tél is,
Aki szeret melletted lesz,megbecsül majd mégis.
Te életed végig együtt kell leélni,s úgy válik el,
Hogy mit ér a nő és a férfi?
Jót és rosszat megosztani,kacagni,sírni,
A szerelem dal,melyet együtt kell megírni.
~ szerelmes történetek jönnek :)
Egy faluban történt ez, nagyon régen már.
Volt ott egy fiú és volt ott egy lány.
A lány szerette a fiút,
De a fiú ezt nem tudta.
A fiú szerette a lányt,
De ezt a lány sem tudta.
Gondolta a lány: jobb, ha nem tudja!
Gondolta a fiú: könnyebb, ha nem tudja!
Így éltek, s gondolták talán,
Az idő mindent megold azután.
Így is történt: a lány férjhez ment,
S a fiú is magához, másik lányt vett.
A fiú, ahogy forgatja az újságban a lapokat,
Látja meghalni az elmúlt napokat.
Egyszer mikor belenéz jobban,
Egykoron hű szerelmét látja meg nyomban.
Meghalt a lány, s utolsó búcsúra invitál.
A fiú, megragadva az alkalmat,
Elbúcsúzik kellőn a lánytól,
Rózsát rakva annak sírjára,
Fejet hajt s a szép emlékekre emlékezik,
Arra gondol,hogy elkellett volna mondani,
Ha nem szerette volna a lány,úgyis
Nemet mondott volna neki.
De aztán észbe kap,hogy felesége van neki,
De azt a lányt örökké szereti,
És már bánja a sok rossz dolgot,
Mit megtett,és sírva lép ki
A régi temető,régi kapuján,
És csak annyit mondott,szeretlek igazán!
Volt ott egy fiú és volt ott egy lány.
A lány szerette a fiút,
De a fiú ezt nem tudta.
A fiú szerette a lányt,
De ezt a lány sem tudta.
Gondolta a lány: jobb, ha nem tudja!
Gondolta a fiú: könnyebb, ha nem tudja!
Így éltek, s gondolták talán,
Az idő mindent megold azután.
Így is történt: a lány férjhez ment,
S a fiú is magához, másik lányt vett.
A fiú, ahogy forgatja az újságban a lapokat,
Látja meghalni az elmúlt napokat.
Egyszer mikor belenéz jobban,
Egykoron hű szerelmét látja meg nyomban.
Meghalt a lány, s utolsó búcsúra invitál.
A fiú, megragadva az alkalmat,
Elbúcsúzik kellőn a lánytól,
Rózsát rakva annak sírjára,
Fejet hajt s a szép emlékekre emlékezik,
Arra gondol,hogy elkellett volna mondani,
Ha nem szerette volna a lány,úgyis
Nemet mondott volna neki.
De aztán észbe kap,hogy felesége van neki,
De azt a lányt örökké szereti,
És már bánja a sok rossz dolgot,
Mit megtett,és sírva lép ki
A régi temető,régi kapuján,
És csak annyit mondott,szeretlek igazán!
Fiú:szia
Lány:szia.mondanom kell valamit...
Fiú:mondd...
Lány: ♥ szeretlek ♥
Fiú:énis szeretlek de,èn 16 èves vagyok,te 12.... és èn járok egy velem egy idòs lánnyal...
... Lány:*kijelentkezik*
A fiú még aznap este látja a hírekbe hogy egy lány felvágta az erèt ès felírta a falra a vérèvel a falra:*A kor nem számìt!* A fiú szerette a lányt.
Könnyeit visszafojtva ő is felírta a vèrével a falra:*Igazad volt...nem a kor számit.*
~5 jel arra, hogy
szerelmes vagy:
1. Újra és újra elolvasod az üzeneteit.
2. Amikor vele vagy, nagyon lassan
sétálsz
... 3. A hangját hallva, ok nélkül is
mosolyognod kell.
4. Észrevetted , hogy mindig mosolyogsz,
ha rá gondolsz.
5. Annak ellenére ,, hogy nem volt név
említve, végig rá gondoltál, miközben ezt
olvastad.
nagyon igaz.. :) !
Volt egy ember,
aki nagyon sokat jelentett nekem..
Amikor még kicsi voltam,rengeteget vigyázott rám,
óvott mindentől és mindenkitől,aki bánthat!
Mindenki boldog volt és elégedett,
egészen addig a napig,amíg meg nem tudtuk,hogy ő végleg elment..
Azt a napot sohasem felejtem el,
mert elvesztettem azt az embert,aki nagyon fontos volt nekem!
Amikor elmondták,hogy ő nincs többé,meghalt,
sokáig azt hittem,hogy ez csak egy rossz álom,s mindjárt elillan..
De sajnos nem így történt,
az járt a fejemben,hogy én már nem beszélhetek vele soha többé!!
Emlékszem,mindig azt mondta,hogy majd együtt fogunk bulizni,szórakozni,
de nem így lett,a sors nem hagyta ezt megvalósítani!
Azóta már eltelt 5 hosszú év..
annyi minden történt velem mióta elmentél..
Nagyon sokat sírtam miattad az utóbbi évek alatt,
de bevallom,hogy csak akkor,amikor egyedül voltam..
Már szinte kész nővé értem,
s te nem voltál itt,hogy végigkövesd életem..
Pedig szükségem lett volna rád,
kellett volna a biztatás,és egy-két szidás..
Sok mindent szeretnék mondani neked,
de már soha nem lesz alkalmam,hogy ezt megtegyem..
Csalódtam olyan emberekben,akikben azt hittem soha nem fogok,
te is ismerted őket,így megértenél tudom..
Ahogy teltek az évek,egyre nagyobb lettem,
kezdett jobban előjönni az arcképed..
Eszembe jut rengeteg emlék,
amikor még nem tudtuk,hogy bekövetkezhet ez a szörnyűség.
Lehet,hogy csúnya dolog,
de nem igazán szeretek kimenni a sírodhoz..
Még mindig nehezen fogadom el,
hogy ott vagy a föld mélyében..
És én csak ott állok,nézem a fényképed,
és nem tehetek semmit sem..
Volt olyan,hogy nem akartam a képre nézni,
mert akkor elkezdtem volna sírni..
..Igen,Tudom,ha itt lennél velem,
leszidtál volna már nem is egyszer..
Ha valamit nem úgy csinálok,ahogy kellene,
azon gondolkodom,mit szólnál ehhez..
És ekkor rosszul érzem magam,
mert tudom nem helyeselnéd az olykor "furcsa" dolgaimat..
Bevallom,tőled elviselném a kritikát,
és azt a sok szemrehányást,ami nap mint nap megtalál..
..Elviselném mindezt,
ha mégegyszer láthatnám,amint rám nevetsz..
És azt mondanád:"Ildikó nem kellett volna ezt tenned!"
Bizony Sokszor azon gondolkodom,
vajon milyen lenne most a kapcsolatunk..?
Már közel 17 éves vagyok,
ez még kimondva is sok!
De Miért kellett ennek így történnie?
ha itt lennél sok minden könnyebb lenne..
Benned nem csalódtam volna,
te nem árultál volna el soha.
Elmeséltek nekem minden rossz dolgot,
s nem volt könnyű végighallgatnom..
Tudom,hogy kik bántottak meg,
és hogy nem volt könnyű neked..
Ha itt lennél,most én is mesélhetnék,
elmondanám,hogy 5 év alatt mi történt..
Hidd el nem sok minden,
csak egy-két embert kiismertem..
Sokan megváltoztak,
megmutatták igazi önmagukat..
Kár,hogy így kellett rádöbbennem,
hogy valójában ki milyen..
Nem fogom nekik soha megbocsátani azokat a dolgokat,
de hidd el,nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal..
Ha látnád,örülnél annak,
hogy megtudom védeni magam..
És nyugodj meg,mert ez mindig így lesz,
úgysem fogom hagyni,hogy legyőzzenek..
Nem adom meg senkinek azt az örömet,
hogy lássák rajtam mi az ami fáj nekem..
..Ugyanis tavaly a sírodnál megfogadtam sok mindent,
és ígérem,hogy bármi történjen is,befogom tartani ezeket..
Tudom,hogy látsz onnan fentről,figyeled minden lépésem,
a tudat,hogy egyszer még büszke lehetsz rám,sokszor csak ez éltet..
Amikor nincs kedvem semmihez,
eszembe jut,hogy évekkel ezelőtt mit mondtál nekem..
És ekkor próbálok erőt venni magamon,
mert Te is ezt szeretnéd,tudom..
Nem akarok senkinek megfelelni,
csak önmagamnak akarok bizonyítani..
Igen,Megfogadtam a sírodnál több mindent,
de senkinek sem fogom elmondani,hogy pontosan miket.
Ez még nagyon sokáig az én titkom marad,
mert senkisem tudhatja,hogy a dolgok hogy alakulnak..
.. S Ha majd 10 év múlva ott állok a sírodnál,
könnyes lesz a szemem,elérkezett a végállomás..
És ha minden sikerült,Csak ennyit mondok majd:
Igen,elértem azokat a dolgokat,amiket neked megígértem,
de közben a fejemben mindig az járt,hogy ne elsősorban magamért tegyem,hanem Érted..
Nagyon sokszor erőt adtál nekem,
hogy ne adjam fel olyan könnyen,és vigyem véghez,amit elkezdtem..
Te segitettél nekem,
lélekben velem voltál,éreztem..
Talán nincs is olyan nap,hogy ne gondolnék rád,
azzal,hogy elmentél közüllünk,bennem egy örök sebet hagytál..
Azt mondják,hogy idővel enyhül a fájdalom,
de ez nem így van,magamon tapasztalom.
Amikor még kicsi voltam,
ilyen gondolatok nem igazán foglalkoztattak..
De most,hogy nagyobb lettem,
sok mindent megértettem,és elővettem a fényképed..
Mert nekem csak ez maradt,
egy kép,amely hallgatag..
Amikor nézem a képet,
eszembe jutnak az együtt töltött évek..
Előjön az arcod,a hangod,
és a szép pillanatok..
Még olyan fiatal voltál,
és az élettől annyi mindent vártál..
A legrosszabb,hogy nem te voltál a hibás,
nem neked kellett volna meghalnod azon az éjszakán..
Kegyetlen az élet,
elveszi azt,aki semmiről nem tehet..
Ha nem is mutatom,attól még Nagyon hiányzol nekem,
jó lenne ha itt lennél mellettem..
Mert te ismertél engem,
és tudom,hogy megértenéd,mit miért teszek..
Nincs egy olyan ember sem,
akiben látnálak téged..
És ez rossz érzés,
de elkell fogadnom a tényt..
Már nem beszélhetek veled,
de tudom a fontos pillanatokban lélekben velem leszel..
És nekem ez nagyon sokat jelent,
a tudat,hogy kiállnál mellettem.
Ha lehetne egy kérésem,
az lenne,hogy bárcsak ne történt volna meg..
Még csak el sem búcsúzhattunk Tőled,
nem tehettünk érted semmit sem..
Nem tudja senki,milyen volt azt hallani,
hogy te nemsokára meg fogsz halni..
Csak én tudom mit éreztem,
senki más nem tudhatja ezt..
Van amikor úgy érzem,
nem akarok mással beszélgetni,csak Veled..
Nem akarok látni mást,
csak tőled hallani egy biztatást..
..Elmondani,hogy kiket szeretek,
vagy hogy kik bántottak meg..
..Elmondani,hogy mire gondolok,
hogy éppen mit csinálok..
..Elmondani,hogy mihez nincs kedvem,
másokat nem,de tudom,hogy Téged érdekelne..
..Elmondani neked az álmokat,
a szép pillanatokat és a csalódásokat..
..Elmondani,hogy nem is vagyok olyan rossz,
és nem érdekel,hogy ki mit gondol..
Szeretnék még ennél többet is mondani,
de te ezt soha nem fogod hallani..
Sokan szeretnek Téged,
s 5 év után sem felejtettek el..
Én sem vagyok erre képes,
nincs hozzá erőm,hogy megtegyem..
Kívülről lehet,hogy erős vagyok,
de pillanatok alatt érzékeny gyerekké változom.
Persze Csak akkor,amikor egyedül vagyok,
nem akarom,hogy ezt lássák mások..
Tudod én még mindig ott tartok,
hogy ciki ezt kimutatnom..
Tudom,hogy ez hülyén hagzik,
de úgysem ért meg senki..
Elég egy bántó szó,egy mondat,
azt,hogy fáj,nem látni rajtam..
Pedig valahol itt belül fáj és rosszulesik,
és olykor nem könnyű a sírást viszatartani..
Jó lenne tudni,te milyen tanácsokat adnál,
vajon leszidnál vagy vigasztalnál..
Kár,hogy ezt már soha nem fogom megtudni,
de az életnek így is tovább kell folytatódni..
De van itt még valami,
a véleményem soha nem tudom magamban tartani..
Úgy érzem,ha nem mondom el,
akkor önmagamat tagadom meg..
Szerintem te megértenél,
neked mindent elmesélhetnék..
Nem tudom elfelejteni sem a ballagásokat,
sem a nélküled töltött karácsonyokat..
Még mindig bennem él az a nap,
amikor elmondták,hogy többé nem láthatlak..
Tisztán emlékszem mindenre,
mert nem láttam mást,csak síró embereket..
A mai napig visszagondolok arra a reggelre,
az volt életemben a legrosszabb,ami történhetett velem..
..Még Csak 12 éves voltam,és talán nem mondtam,
de titokban téged szerettelek a legjobban..
Te voltál a kedvencem,és mindig az leszel,
csak az fáj nekem,hogy ezt már soha nem mondhatom el..
Miért csak most jövök rá erre?
már úgyis elmentél..örökre..
Emlékszem a halálod előtti napra,
találkoztunk,s rámnéztél mosolyogva..
Azt a pillanatot nem felejtettem el azóta sem,
mert tudom,hogy így kell Rád emlékeznem..
Szép emlékként gondolok vissza rád,
arra az emberre,aki kicsiként nagyon sokat vigyázott rám..
Egy dologban biztos vagyok,ameddig élek,
nem felejtelek el Téged.
Az emléked mindig itt fog élni mélyen a szívemben,
és innen nem űzhet ki soha,de soha senkisem..!
aki nagyon sokat jelentett nekem..
Amikor még kicsi voltam,rengeteget vigyázott rám,
óvott mindentől és mindenkitől,aki bánthat!
Mindenki boldog volt és elégedett,
egészen addig a napig,amíg meg nem tudtuk,hogy ő végleg elment..
Azt a napot sohasem felejtem el,
mert elvesztettem azt az embert,aki nagyon fontos volt nekem!
Amikor elmondták,hogy ő nincs többé,meghalt,
sokáig azt hittem,hogy ez csak egy rossz álom,s mindjárt elillan..
De sajnos nem így történt,
az járt a fejemben,hogy én már nem beszélhetek vele soha többé!!
Emlékszem,mindig azt mondta,hogy majd együtt fogunk bulizni,szórakozni,
de nem így lett,a sors nem hagyta ezt megvalósítani!
Azóta már eltelt 5 hosszú év..
annyi minden történt velem mióta elmentél..
Nagyon sokat sírtam miattad az utóbbi évek alatt,
de bevallom,hogy csak akkor,amikor egyedül voltam..
Már szinte kész nővé értem,
s te nem voltál itt,hogy végigkövesd életem..
Pedig szükségem lett volna rád,
kellett volna a biztatás,és egy-két szidás..
Sok mindent szeretnék mondani neked,
de már soha nem lesz alkalmam,hogy ezt megtegyem..
Csalódtam olyan emberekben,akikben azt hittem soha nem fogok,
te is ismerted őket,így megértenél tudom..
Ahogy teltek az évek,egyre nagyobb lettem,
kezdett jobban előjönni az arcképed..
Eszembe jut rengeteg emlék,
amikor még nem tudtuk,hogy bekövetkezhet ez a szörnyűség.
Lehet,hogy csúnya dolog,
de nem igazán szeretek kimenni a sírodhoz..
Még mindig nehezen fogadom el,
hogy ott vagy a föld mélyében..
És én csak ott állok,nézem a fényképed,
és nem tehetek semmit sem..
Volt olyan,hogy nem akartam a képre nézni,
mert akkor elkezdtem volna sírni..
..Igen,Tudom,ha itt lennél velem,
leszidtál volna már nem is egyszer..
Ha valamit nem úgy csinálok,ahogy kellene,
azon gondolkodom,mit szólnál ehhez..
És ekkor rosszul érzem magam,
mert tudom nem helyeselnéd az olykor "furcsa" dolgaimat..
Bevallom,tőled elviselném a kritikát,
és azt a sok szemrehányást,ami nap mint nap megtalál..
..Elviselném mindezt,
ha mégegyszer láthatnám,amint rám nevetsz..
És azt mondanád:"Ildikó nem kellett volna ezt tenned!"
Bizony Sokszor azon gondolkodom,
vajon milyen lenne most a kapcsolatunk..?
Már közel 17 éves vagyok,
ez még kimondva is sok!
De Miért kellett ennek így történnie?
ha itt lennél sok minden könnyebb lenne..
Benned nem csalódtam volna,
te nem árultál volna el soha.
Elmeséltek nekem minden rossz dolgot,
s nem volt könnyű végighallgatnom..
Tudom,hogy kik bántottak meg,
és hogy nem volt könnyű neked..
Ha itt lennél,most én is mesélhetnék,
elmondanám,hogy 5 év alatt mi történt..
Hidd el nem sok minden,
csak egy-két embert kiismertem..
Sokan megváltoztak,
megmutatták igazi önmagukat..
Kár,hogy így kellett rádöbbennem,
hogy valójában ki milyen..
Nem fogom nekik soha megbocsátani azokat a dolgokat,
de hidd el,nem vagyok egyedül ezzel a gondolattal..
Ha látnád,örülnél annak,
hogy megtudom védeni magam..
És nyugodj meg,mert ez mindig így lesz,
úgysem fogom hagyni,hogy legyőzzenek..
Nem adom meg senkinek azt az örömet,
hogy lássák rajtam mi az ami fáj nekem..
..Ugyanis tavaly a sírodnál megfogadtam sok mindent,
és ígérem,hogy bármi történjen is,befogom tartani ezeket..
Tudom,hogy látsz onnan fentről,figyeled minden lépésem,
a tudat,hogy egyszer még büszke lehetsz rám,sokszor csak ez éltet..
Amikor nincs kedvem semmihez,
eszembe jut,hogy évekkel ezelőtt mit mondtál nekem..
És ekkor próbálok erőt venni magamon,
mert Te is ezt szeretnéd,tudom..
Nem akarok senkinek megfelelni,
csak önmagamnak akarok bizonyítani..
Igen,Megfogadtam a sírodnál több mindent,
de senkinek sem fogom elmondani,hogy pontosan miket.
Ez még nagyon sokáig az én titkom marad,
mert senkisem tudhatja,hogy a dolgok hogy alakulnak..
.. S Ha majd 10 év múlva ott állok a sírodnál,
könnyes lesz a szemem,elérkezett a végállomás..
És ha minden sikerült,Csak ennyit mondok majd:
Igen,elértem azokat a dolgokat,amiket neked megígértem,
de közben a fejemben mindig az járt,hogy ne elsősorban magamért tegyem,hanem Érted..
Nagyon sokszor erőt adtál nekem,
hogy ne adjam fel olyan könnyen,és vigyem véghez,amit elkezdtem..
Te segitettél nekem,
lélekben velem voltál,éreztem..
Talán nincs is olyan nap,hogy ne gondolnék rád,
azzal,hogy elmentél közüllünk,bennem egy örök sebet hagytál..
Azt mondják,hogy idővel enyhül a fájdalom,
de ez nem így van,magamon tapasztalom.
Amikor még kicsi voltam,
ilyen gondolatok nem igazán foglalkoztattak..
De most,hogy nagyobb lettem,
sok mindent megértettem,és elővettem a fényképed..
Mert nekem csak ez maradt,
egy kép,amely hallgatag..
Amikor nézem a képet,
eszembe jutnak az együtt töltött évek..
Előjön az arcod,a hangod,
és a szép pillanatok..
Még olyan fiatal voltál,
és az élettől annyi mindent vártál..
A legrosszabb,hogy nem te voltál a hibás,
nem neked kellett volna meghalnod azon az éjszakán..
Kegyetlen az élet,
elveszi azt,aki semmiről nem tehet..
Ha nem is mutatom,attól még Nagyon hiányzol nekem,
jó lenne ha itt lennél mellettem..
Mert te ismertél engem,
és tudom,hogy megértenéd,mit miért teszek..
Nincs egy olyan ember sem,
akiben látnálak téged..
És ez rossz érzés,
de elkell fogadnom a tényt..
Már nem beszélhetek veled,
de tudom a fontos pillanatokban lélekben velem leszel..
És nekem ez nagyon sokat jelent,
a tudat,hogy kiállnál mellettem.
Ha lehetne egy kérésem,
az lenne,hogy bárcsak ne történt volna meg..
Még csak el sem búcsúzhattunk Tőled,
nem tehettünk érted semmit sem..
Nem tudja senki,milyen volt azt hallani,
hogy te nemsokára meg fogsz halni..
Csak én tudom mit éreztem,
senki más nem tudhatja ezt..
Van amikor úgy érzem,
nem akarok mással beszélgetni,csak Veled..
Nem akarok látni mást,
csak tőled hallani egy biztatást..
..Elmondani,hogy kiket szeretek,
vagy hogy kik bántottak meg..
..Elmondani,hogy mire gondolok,
hogy éppen mit csinálok..
..Elmondani,hogy mihez nincs kedvem,
másokat nem,de tudom,hogy Téged érdekelne..
..Elmondani neked az álmokat,
a szép pillanatokat és a csalódásokat..
..Elmondani,hogy nem is vagyok olyan rossz,
és nem érdekel,hogy ki mit gondol..
Szeretnék még ennél többet is mondani,
de te ezt soha nem fogod hallani..
Sokan szeretnek Téged,
s 5 év után sem felejtettek el..
Én sem vagyok erre képes,
nincs hozzá erőm,hogy megtegyem..
Kívülről lehet,hogy erős vagyok,
de pillanatok alatt érzékeny gyerekké változom.
Persze Csak akkor,amikor egyedül vagyok,
nem akarom,hogy ezt lássák mások..
Tudod én még mindig ott tartok,
hogy ciki ezt kimutatnom..
Tudom,hogy ez hülyén hagzik,
de úgysem ért meg senki..
Elég egy bántó szó,egy mondat,
azt,hogy fáj,nem látni rajtam..
Pedig valahol itt belül fáj és rosszulesik,
és olykor nem könnyű a sírást viszatartani..
Jó lenne tudni,te milyen tanácsokat adnál,
vajon leszidnál vagy vigasztalnál..
Kár,hogy ezt már soha nem fogom megtudni,
de az életnek így is tovább kell folytatódni..
De van itt még valami,
a véleményem soha nem tudom magamban tartani..
Úgy érzem,ha nem mondom el,
akkor önmagamat tagadom meg..
Szerintem te megértenél,
neked mindent elmesélhetnék..
Nem tudom elfelejteni sem a ballagásokat,
sem a nélküled töltött karácsonyokat..
Még mindig bennem él az a nap,
amikor elmondták,hogy többé nem láthatlak..
Tisztán emlékszem mindenre,
mert nem láttam mást,csak síró embereket..
A mai napig visszagondolok arra a reggelre,
az volt életemben a legrosszabb,ami történhetett velem..
..Még Csak 12 éves voltam,és talán nem mondtam,
de titokban téged szerettelek a legjobban..
Te voltál a kedvencem,és mindig az leszel,
csak az fáj nekem,hogy ezt már soha nem mondhatom el..
Miért csak most jövök rá erre?
már úgyis elmentél..örökre..
Emlékszem a halálod előtti napra,
találkoztunk,s rámnéztél mosolyogva..
Azt a pillanatot nem felejtettem el azóta sem,
mert tudom,hogy így kell Rád emlékeznem..
Szép emlékként gondolok vissza rád,
arra az emberre,aki kicsiként nagyon sokat vigyázott rám..
Egy dologban biztos vagyok,ameddig élek,
nem felejtelek el Téged.
Az emléked mindig itt fog élni mélyen a szívemben,
és innen nem űzhet ki soha,de soha senkisem..!
Volt egy 17 éves srác, aki az anyukájával élt, és rákos volt.
Egy napon sétálgatott a városban, és egy zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt.
Bement, de nem tudott megszólalni.
A lány megkérdezte tőle: - segíthetek?
Erre Ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki, és mondta, hogy ezt kéri.
A lány kérdezte, hogy becsomagolja e, a fiú azt mondta, hogy igen.
A lány bement a raktárba, és becsomagolva átadta a CD-t.
A srác onnantól kezdve, mindennap bement, és vett egy CD-t.
Egy idő után, vett egy szekrényt a sok CD-nek.
Meg akarta hívni a lányt, de nem, úgyhogy egyik nap, otthagyott egy cetlit a boltban, a telefonszámával.
Amikor a lány felhívta, az anyukája vette fel a telefont, és elmondta, hogy a fiú, épp aznap halt meg.
A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok sok CD-t, becsomagolva.
Kibontotta, és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt.
És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt, csak a srác nem volt elég figyelmes.
Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielött túl késő lenne, ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed és mondd el a másiknak, hogy mit érzel iránta. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, lehet, hogy túl késő lesz. Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel a barátaidhoz, és a családodhoz, mert ők segítettek neked, hog azzá légy, aki ma vagy. Minden nap, ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaid, melyek száma, bármilyen sok is jusson - véges.
Egy napon sétálgatott a városban, és egy zeneboltban meglátott egy nagyon szép lányt.
Bement, de nem tudott megszólalni.
A lány megkérdezte tőle: - segíthetek?
Erre Ő nem is nézte, hogy milyen CD-t vett ki, és mondta, hogy ezt kéri.
A lány kérdezte, hogy becsomagolja e, a fiú azt mondta, hogy igen.
A lány bement a raktárba, és becsomagolva átadta a CD-t.
A srác onnantól kezdve, mindennap bement, és vett egy CD-t.
Egy idő után, vett egy szekrényt a sok CD-nek.
Meg akarta hívni a lányt, de nem, úgyhogy egyik nap, otthagyott egy cetlit a boltban, a telefonszámával.
Amikor a lány felhívta, az anyukája vette fel a telefont, és elmondta, hogy a fiú, épp aznap halt meg.
A lány mesélt a CD-kről, és a nő megtalálta a szekrényben a sok sok CD-t, becsomagolva.
Kibontotta, és talált benne egy üzenetet: nem megyünk valahova szórakozni együtt.
És minden CD-ben ugyanaz az üzenet volt, csak a srác nem volt elég figyelmes.
Szóval, ha szeretsz valakit, mondd meg neki, mielött túl késő lenne, ne félj kifejezni önmagad. Nyújtsd ki a kezed és mondd el a másiknak, hogy mit érzel iránta. Mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, lehet, hogy túl késő lesz. Ragadd meg a napot, soha ne sajnálkozz. És ami a legfontosabb: maradj közel a barátaidhoz, és a családodhoz, mert ők segítettek neked, hog azzá légy, aki ma vagy. Minden nap, ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaid, melyek száma, bármilyen sok is jusson - véges.
az élet .
mi is az élet? egy kételyekkel teli kisváros.
sok sok sarokkal és épülettel.
meglátod a várost még messze a hegyekből és azt mondod én oda akarok menni.
vonz a meghittsége és az emberek.
vonz a gondolat hogy ott legyél.
nem tudsz ellenállni. valami húz.
csak mész és nem ellenkezel.
megérkezel. meglátod az üdvözlő táblát.
a szíved elnehezül, mintha valamit hátrahagytál volna.
valami fontosat. vagy mintha. . . nem. nemtudod. de nem jó.
de nem foglalkozol vele.
hisz megérkeztél. a városba.
ami olyan harmónikus, olyan szép. itt kell lenned.
soha nem láttál még ennyi mindent egy helyen.
lassan mész, nézelődsz. egyszercsak befordulsz.
nemtudod mi vezérel. csak befordulsz egy sarkon.
a sarkon túl egy más világ vár.
ott mindenki vidám. kisgyerek szaladgálnak.
fogocskáznak, jáccanak. szüleik beszélgetnek.
elönti szívedet a boldogság.
mindig is erről álmodoztál. egy hely ahol mindennek meg van a helye. . .mész tovább. boldog vagy. úgy érzed jó minden.
befordulsz még egy sarkon.
látod, hogy ott már nagyobbak a gyerekek.
felismered őket. ők voltak az előző saroknál.
ez furcsa. de téged nem érdekel.
látod a kamaszkori szerelmeket.
a szeretetteljes tekinteteket.
te is szerecc itt lenni. egyre boldogabb vagy.megint csak mész tovább. befordulsz ismét.
egy templom van ott. éppen egy nő és egy férfi jön ki onnan.
ismered őket. az előző sarkon még kamaszok voltak. . .
aztlátod rajtuk, hogy boldogok. sok ember van ott.
mindenki mosolyog vagy nevet.
te is mosolyogsz. örülsz h ott vagy.megint tovább mész. befordulsz. . .
egy néni és egy bácsi házát látod.
meghitt hangulatú ház. a néni és a bácsi kint ülnek a kertben.
őket láttad az előző sarkon. ők házasodtak. . .
körülöttük a gyerekeik és az unokáik.
az unokák fogocskáznak. a gyerekek büszkén figyelik őket.már szinte ugrálsz örömödben.
úgy gondolod nagyon szereted ezt a kis várost.
aztán meglátod a következő utcasarkot.
már messziről elkezdessz futni.
várod még mit rejt a város. mosolyogva fucc, befordulsz.
de rögtön meg is állsz. elakad a lélegzeted.
minden olyan más. nincsenek fák. növények.
nem süt a nap, de sötét sincs. de még be sincs borulva.
aztán rájössz, hogy nincs semmi.
és elkezdenek futni előtted a képek.
amikor a kisgyerekek jáccottak.
volt ott egy szomorú kislány.
ott sirdogált egy mászóka mellett.
nem jáccott vele senki. a kislány nem volt boldog. . .
aztán a kamaszok. nem láttál át a felszínen.
azok a gyerekek drogoztak, cigiztek, ittak.
vörösek voltak a szemeik.
minden este kisírták. állandóan vagdosták magukat.
nem voltak boldogok. . .
a férfi és a nő akik házasodtak. hát azt se láttad?
a nő szemében a rettegés ült.
a férfi érezte hogy hatalma van.
verte a feleségét. a nő nem volt boldog. . .
a néni és a bácsi a sok gyerekkel.
öregek voltak már. nem mutatták, de fájt minden mozdulatuk.
és szerették egymást.
szerették a gyerekeiket. és akárki akármit mond.
féltek a haláltól. nem. nem is a haláltól.
inkább a halál előtti élettől.
féltek menni az uccán öreg csontjaikkal.
féltek hogy valaki rájuk támad. hogy elbotlanak.
hogy bárki lelőheti őket. gyengék. nem voltak boldogok. . .
amikor rájössz erre az egészre,
hogy minden csak hazugság, hogy senki se boldog,
hogy mindig van valaki aki félelmetes,
akitől valaki mindig fél. . . megijedsz.
elakarsz szaladni. kimenni ebből a rohadt kisvárosból.
valahova el. messzire.
már érzed hogy mi nincs rendben.
elkezdesz futni. csak futsz. és már látod a táblát.
az elköszönö táblát. mintha megkönnyebbülnél.
eléred a táblát. örülsz hogy kijuthatsz.
de akkor. . . a szívedhez kapsz.
már nem dobog. holtan esel össze.
megölt a város. . . a város, aminek élet a neve. . .
sok sok sarokkal és épülettel.
meglátod a várost még messze a hegyekből és azt mondod én oda akarok menni.
vonz a meghittsége és az emberek.
vonz a gondolat hogy ott legyél.
nem tudsz ellenállni. valami húz.
csak mész és nem ellenkezel.
megérkezel. meglátod az üdvözlő táblát.
a szíved elnehezül, mintha valamit hátrahagytál volna.
valami fontosat. vagy mintha. . . nem. nemtudod. de nem jó.
de nem foglalkozol vele.
hisz megérkeztél. a városba.
ami olyan harmónikus, olyan szép. itt kell lenned.
soha nem láttál még ennyi mindent egy helyen.
lassan mész, nézelődsz. egyszercsak befordulsz.
nemtudod mi vezérel. csak befordulsz egy sarkon.
a sarkon túl egy más világ vár.
ott mindenki vidám. kisgyerek szaladgálnak.
fogocskáznak, jáccanak. szüleik beszélgetnek.
elönti szívedet a boldogság.
mindig is erről álmodoztál. egy hely ahol mindennek meg van a helye. . .mész tovább. boldog vagy. úgy érzed jó minden.
befordulsz még egy sarkon.
látod, hogy ott már nagyobbak a gyerekek.
felismered őket. ők voltak az előző saroknál.
ez furcsa. de téged nem érdekel.
látod a kamaszkori szerelmeket.
a szeretetteljes tekinteteket.
te is szerecc itt lenni. egyre boldogabb vagy.megint csak mész tovább. befordulsz ismét.
egy templom van ott. éppen egy nő és egy férfi jön ki onnan.
ismered őket. az előző sarkon még kamaszok voltak. . .
aztlátod rajtuk, hogy boldogok. sok ember van ott.
mindenki mosolyog vagy nevet.
te is mosolyogsz. örülsz h ott vagy.megint tovább mész. befordulsz. . .
egy néni és egy bácsi házát látod.
meghitt hangulatú ház. a néni és a bácsi kint ülnek a kertben.
őket láttad az előző sarkon. ők házasodtak. . .
körülöttük a gyerekeik és az unokáik.
az unokák fogocskáznak. a gyerekek büszkén figyelik őket.már szinte ugrálsz örömödben.
úgy gondolod nagyon szereted ezt a kis várost.
aztán meglátod a következő utcasarkot.
már messziről elkezdessz futni.
várod még mit rejt a város. mosolyogva fucc, befordulsz.
de rögtön meg is állsz. elakad a lélegzeted.
minden olyan más. nincsenek fák. növények.
nem süt a nap, de sötét sincs. de még be sincs borulva.
aztán rájössz, hogy nincs semmi.
és elkezdenek futni előtted a képek.
amikor a kisgyerekek jáccottak.
volt ott egy szomorú kislány.
ott sirdogált egy mászóka mellett.
nem jáccott vele senki. a kislány nem volt boldog. . .
aztán a kamaszok. nem láttál át a felszínen.
azok a gyerekek drogoztak, cigiztek, ittak.
vörösek voltak a szemeik.
minden este kisírták. állandóan vagdosták magukat.
nem voltak boldogok. . .
a férfi és a nő akik házasodtak. hát azt se láttad?
a nő szemében a rettegés ült.
a férfi érezte hogy hatalma van.
verte a feleségét. a nő nem volt boldog. . .
a néni és a bácsi a sok gyerekkel.
öregek voltak már. nem mutatták, de fájt minden mozdulatuk.
és szerették egymást.
szerették a gyerekeiket. és akárki akármit mond.
féltek a haláltól. nem. nem is a haláltól.
inkább a halál előtti élettől.
féltek menni az uccán öreg csontjaikkal.
féltek hogy valaki rájuk támad. hogy elbotlanak.
hogy bárki lelőheti őket. gyengék. nem voltak boldogok. . .
amikor rájössz erre az egészre,
hogy minden csak hazugság, hogy senki se boldog,
hogy mindig van valaki aki félelmetes,
akitől valaki mindig fél. . . megijedsz.
elakarsz szaladni. kimenni ebből a rohadt kisvárosból.
valahova el. messzire.
már érzed hogy mi nincs rendben.
elkezdesz futni. csak futsz. és már látod a táblát.
az elköszönö táblát. mintha megkönnyebbülnél.
eléred a táblát. örülsz hogy kijuthatsz.
de akkor. . . a szívedhez kapsz.
már nem dobog. holtan esel össze.
megölt a város. . . a város, aminek élet a neve. . .
Napról napra változnak az érzések,
Változnak az emberek, és a tettek…
Van olyan dolog, amely örök,
De olyan is, mely, távozik az életedből…
Gyenge vagy és sérülékeny,
Túl sok benned a kétely…
Próbálod elrejteni, hogy a világ ne lássa,
Ez a legnehezebb feladat számodra…
Folyamatosan gondolkozol a hibákról,
Nézel magad elé, megfeledkezel a külvilágról…
Olyan, Mintha egyedül lennél,
Pedig ez az egész csak egy álomkép…
Ebben az álomban szerepelnek emberek…
Olyanok, akik fontosak, vagy akik nem érdekelnek…
Tudod, hogy sok igazság van szavaikban,
De ezt nem vallod be, csak önmagadnak…
Rengeteg idő kell a bizalom elnyeréséhez,
De kevés idő kell ahhoz, hogy csalódj valakiben…
Rádöbbensz, hogy emberekről… akiket ismertél,
Lassan Összedőlt a kialakított kép…
Úgy érzed, hogy nem ismerted őket,
Rossz érzés, pedig te is hibás vagy ebben…
Talán néha egy kaktuszra hasonlítasz,
Aki olykor tüskéivel megsebez másokat…
Túlságosan is önfejű vagy és büszke,
Azt mutatod, hogy nem vagy sértődékeny…
Hiszen Neked nem esik rosszul semmi,
Téged nem lehet megbántani…
Ilyen a rólad alkotott kép,
Pedig nem is vagy kemény…
Sőt, néha túl érzékeny is vagy,
Ezt utálod a legjobban, magadban…
Nem akarod, hogy az emberek megtudják,
Mivel lehet bántani, mert kihasználnák…
Nem akarod, hogy teljesen megismerjenek,
Félsz attól, hogy elárulnának téged…
Amikor valaki bánt téged,
Az olyan, mint ha tőrt szúrna a szívedbe…
Ilyenkor sírni tudnál, de nem szabad,
Muszáj erősnek mutatnod magad…
Néha kétségekkel teli ébredsz
Nem tudod milyen embernek, kellene lenned…
Mindenki éli a saját életét,
Nem sokan látják a kitűzött célt…
Legbelül tudod, mi a fontos,
Miért küzdesz, harcolsz…
.. Legbelül van az, amit félsz kimondani,
Hiszen túl könnyű hibázni…
Annyi emlék van, melyért érdemes élni,
Még ha fáj is, muszáj tovább menni…
Vannak, akik mindig melletted lesznek,
Akik szeretnek, és tőlük bármit kérhetsz…
Van, olyat, akit nagyon szerettél, de már elment örökre,
Kilépett az életedből, nem jön vissza többet…
Túl gyorsan telik az idő, múlnak az évek,
Úgy érzed ezek az idők a legszebbek…
Már tudod, mi lakozik benned,
De elmondani másoknak nem mered…
Kívülről erős vagy, de belül mégis gyenge,
Magadat mások elől rejtegeted…
… Kedves olvasó, talán most azt kérdezed, miért van ez?
Azért, mert ez az ember fél a csalódástól, az árulástól,
Nem akar tudni az őt nem értő világról…
Meg tanulta hogyan kell álarcot viselni,
Hogyan kell a szomorúságot elrejteni…
Nem engedi, hogy szeressék az emberek,
Pedig neki is szüksége van gyengédségre…
Tudja, hogy bárhol is jár, nem lesz egyedül,
Túl sok emlék és ember veszi körül…
Ha valami fáj is neki nagyon,
Sírni akkor sem láthatod…
Mint egy kaktusz, ellök magától mindenkit,
Végül is ezt nem nehéz véghez vinni…
.. De megmutatni azt, hogy milyen valójában,
S megnyílni egy ilyen világ számára…
Elviselni azt, hogy bármikor eltaposhatják,
Ehhez, kell az erő, mert ez a legnagyobb kihívás…
Mindenkinek két arca van,
S a rosszabbat mutatja a külvilágnak…
A jobbikat egy maszk eltakarja,
Elfedi… Betakarja… talán soha meg nem mutatja…
De az álarc mögött ugyanúgy fél, mint bárki más,
Olyan, mint egy kisgyerek, aki mások elől bujkál…
Lelke sok mindent rejt,
Amit sok ember nem is sejt…
Az ő gondolatait, érzéseit lakat őrzi,
S a kulcsot nem könnyű megtalálni…
Talán majd évek múlva eljön az a pillanat,
Amikor nem fog félni, és szembenéz a világgal…
El fogja mondani, hogy csak egy ember volt,
Akiről több mindenki rosszat gondolt…
Később lehet, azt fogják mondani, hogy tévedtek,
Nem is tudták kit takar a jelmez…
Hitték, érezték, gondolták,
De talán senki sem tudta, hogy ki is volt ő igazán…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)